Aligha túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a világ egyik legismertebb klasszikus zeneműve Vivaldi lassan háromszáz éves remeke, A négy évszak. Számtalan verzióban hallhattuk már, és nyilván fogjuk is még hallani, de az a kaland, amelyre a Talamba Ütőegyüttes most mindannyiunkat invitál, kétségtelenül különleges esemény a sorban. Az egyes évszakokat „hallhatóvá tevő” emblematikus tételek mellé most saját, hasonló hangulatú szerzeményeiket párosították, így lépve termékeny párbeszédbe a barokk mesterrel.

Hamarosan negyed évszázados fennállását ünnepli az annak idején egyetemi baráti társaságból kialakult Talamba Ütőegyüttes. Műfajközi, vagy ahogy ők mondják, az egyes műfajokat „kibékítő” vállalásaik a szó szoros értelmében ütős koncerteket eredményeznek: a legnagyobb klasszikusok újragondolása mellett a népzenétől vagy a jazztől sem idegenkednek. A négy évszak „megduplázásának” ötlete a pandémiás időszak kezdetére esett, amikor hirtelen nemcsak a fellépési, de még a próbalehetőségek is megszűntek. Nem titok, hogy régi tervük volt Vivaldi 1725-ben hegedűre és vonószenekarra írt művének átültetése a saját terepükre, a bezártság idején pedig megtették az első lépéseket. Évszakonként egy-egy tételből készítettek felvételt és videóklipet, majd jött az újabb ötlet: saját szerzeményeik közül megkeresték azokat, amelyek hangulatukban leginkább idomulnak a barokk komponista művéhez, de persze mindegyik esetben kissé megbolondították az eredeti felállást. A Talamba nyara a tengerpartra kalauzol, az őszhöz népi dallamot párosítottak, a tél virtuóz taktusai az évszak leglényegét ragadják meg, hogy végül a tavasz egy vízcsepp hosszú útját kövesse végig a születéstől addig, amíg az óceánba ér.